Ti mit csinálnátok ezzel az érzéssel?

Sógornőmmel beszélgettünk arról, hogy mit kapjanak a gyerekek szülinapjukra. Egyszerre van az ő gyerekeinek és az enyémnek kb, ezért néha egybe tartjuk. Így jött szóba, hogy nekik nem kell semmi, ők a "préri gyerekei", kint érzik jól magukat a kecskékkel, nyulakkal, kutyával, bottal stb. Zalában élnek egy kis faluban.Eleve azért hívott fel, hogy megmutassa a kecskéket. Őszintén, engem nem érdekelnek. Lelkesen mondta, hogy tavasszal lesznek gidák, stb stb. Illedelmesen végighallgattam. Mi Bpn, majd most az aggloban lakunk, szeretem az állatokat és a természetet, de nem vagyok a préri gyereke... férjem jobban ilyen, de megmondtam, hogy 2 gyerek mellett nem fogok még állatokat is pesztrálni. Nem büdös a munka, gyerekként vidéken én is sokat szedtem gyümölcsöt, volt disznó, tyúk, cicàk nagymamàmèknàl. 11 éve vagyunk együtt a férjemmel, eddig Zalán belül mindig csak a szülőfalujukban voltunk, sose kirándulunk, hiába mondtam. Mindenük a munka. Annyira taszít ez az egész, pedig az agyammal tudom, hogy jó, de mégis, nem szeretek ott lenni. Anyósomék és a sógornőmék ugyanabban a faluban laknak, pár háznyira. Mentalitás ugyanaz, tyúkok, méhek, kecskék, stb stb. Szerintetek miért zavar ennyirr engem ez?